Tényvázlat BátorNyilasról

Idén 2020. január 22-n a Magyar Kultúra Napján a hatalmával visszaélő hivatal, a gyámhatóság a rendőrség fegyveres egységeivel felszerelkezve erőszakkal elvette Bátornyilast a békésen közlekedő édesanyjától Hodován Ágnestől és édesapjától Bolvári Istvántól. A médiában, az írott az online sajtóban, a televízióban és az interneten is elferdített, valótlan adatokkal keringő vélemények helyesbítése, tények közlése Hodován Ágnes és Bolvári István gyermekük Bolvári Bátornyilas várandóságával, születésével és elrablásával kapcsolatosan:

- A várandóságukat nem titkolták, orvosi ellátásban részesültek így gondozatlanság nem állt fenn.

A szülők hivatalosan megesküdött házastársak a magyar jog szerint. Gyermekvállalásukat tudatos döntés előzte meg, a magzat fejlődését, egészségét a megfogantatás után felelősségtudattal orvosi vizsgálatokkal folyamatosan nyomon követték, melyekről orvosi és labor leletekkel is rendelkeznek. Ezenkívül több szülésfelkészítő tanfolyamon is részt vettek. Az otthon szüléskor segítők is jelen voltak. A magyar jogszabályok szerint 2019-ben az otthon szülés megengedett. Az állami "terhesgondozást" semmiféle jogszabály nem írja elő kötelező elemként (lásd: https://tasz.hu/cikkek/az-ombudsman-szerint-sem-kotelezo-a-varandosgondozas ), arra csak akkor van szükség ha a szülők állami pénzbeli segélyeket, juttatást szeretnének (pl gyermekágyi segély, gyes, gyed, családi pótlék) igényelni. A szülők ezekre a juttatásokra nem tartanak igényt felelős emberként maguk óhajtják eltartani gyermeküket. Az miért okoz visszatetszést ha valaki nem az állam segélyeiből óhajtja fenntartani magát?

- Gyermeküket orvos is látta megszületése után, a gyermekek jólétéről elsősorban a szülők felelőssége gondoskodni

A gyermek egészségesen született és a szülés után vizsgálatot Dr. Büki György gyermekneurológus végzett 2019. 10. 03-n a gyermek 4 hetes korában, aki mindent rendben talált és egészségesnek nyilvánította. Kinek kell a gyermekről gondoskodni, mi a szülői kötelezettség, jogosultság? Hol van előírva és miért, hogy kötelezően államilag finanszirozott orvoshoz, védőnőhöz kell vinni a gyermeket, akkor is ha nem beteg?

- A gyermekük nem kapott védőoltást, mivel az alábbi törvényt ismerik és éltek a törvény adta jogukkal, miszerint az nem kötelező

"2002. évi VI. törvény

az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezménye: Az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezmény, valamint az Egyezménynek az emberi lény klónozásának tilalmáról szóló, Párizsban, 1998. január 12-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről *

1. § Az Országgyűlés az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezménye: Az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény), valamint az Egyezménynek az emberi lény klónozásának tilalmáról szóló, Párizsban, 1998. január 12-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyvét (a továbbiakban: Jegyzőkönyv) e törvénnyel hirdeti ki. (A megerősítésről szóló okirat letétbe helyezése 2002. január 9-én megtörtént.)

2. § Az Egyezmény angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

II. Fejezet BELEEGYEZÉS 5. Cikk Általános szabály

Egészségügyi beavatkozás csak azután hajtható végre, ha abba az érintett személy szabadon és tájékozottságon alapuló beleegyezését adta.

Ennek a személynek előzetesen megfelelő tájékoztatást kell kapnia a beavatkozás céljáról és természetéről, valamint következményeiről és kockázatairól. Az érintett személy beleegyezését bármikor szabadon visszavonhatja."

- A hatóságokkal való együttműködéshez tájékoztatást kértek

A hatóságokkal együttműködtek mivel tájékoztatást, pontos információt kértek a szóba kerülő eljárásokkal, és az anyakönyvezéssel kapcsolatosan is. A hatóságok megjelenésekor azok képviselői mindig munkaidő után érkeztek időpont egyeztetés nélkül családlátogatásra, kiket Ágikáék ismerősként szivesen fogadtak volna, de nem éltek a lehetőséggel.

- Megkérdőjelezik azt, hogy a tőlük elszakított gyermek valójában az ő gyermekük-e

A gyermek "kibenléte", a hatóságok által sem volt megkérdőjelezve hiszen a dusnoki jegyző és a kalocsai gyámhatóság által indított eljárásban Hodován Ágnes és Bolvári István gyermekéről hozzák a határozatot. Majd a későbbiekben Kovács Péter néven - akinek anyja neve Kecskeméti Júlianna - írnak a gyermekről, ami eddig fel sem merült, tehát vagy másik gyermekkel szembeni intézkedést hajtottak végre Bátornyilason, vagy meghamisították a hatóságok édesanyja nevét és Bátornyilas nevét.

- Nemlétező ügyként kezelik a gyermek BátorNyilas gondozásba vételét - létét az anyakönyvezés hiánya miatt?

Egy gyermek megszületése, létezése a földön nem a papírok függvénye, hiszen a legtöbb gyermek a születés után pár nappal vagy héttel kerül anyakönyvezésre. A hatóságok logikája szerint, akkor a megszületett gyermek csak a papírozástól létezne? A gyermek születését, létét szüleik kivoltát több tanú is bizonyítani tudja: a szülésnél segédkezők, barátok, a család többi tagja, rokonok, szomszédok, falubeliek, gyermekorvosok, a szomszéd község védőnője, aki szintén látta a gyermeket a család körében.

- A hivatali eljárások során a hivatalok a saját törvényeiket betartva jártak-e el?

A hivatalok hatóságok a saját eljárási rendjüket sem a törvényket nem tartották be.

Tisztességtelen, ember által alkotott törvények rendetlenségében élünk! Általában tiszteletet ki nem érdemlő és azt embertársaiknak meg nem adó hivatalnokok zsarnokoskodnak a hivatali hatalmukkal visszaélve. Van közöttük Bátor magyar ember is, lelkiismerettel rendelkező, szívére még hallgató? Vajon ez a jelenlegi helyzet "normális", így kell élni? vagy van más út, lehet változtatni és lehet az Isteni örök értékek mentén kialakított életet élni?

István és Ági azért indult zarándok útra, hogy mindezeket végig gondolja, és felhívja a figyelmet hogy emeljétek fel a fejeteket s legyetek Bátrak! Vegyétek a saját kezetekbe a saját sorsotok irányítását az IGAZSÁG rendező elve szerint! Legyetek MAGyarok, legyetek szabadok és rendeződjünk egységbe.

Ennek JELzéseként hordjatok egységjellel ellátott fehér kendőt (vállatokon, nyakatokon, fejeteken, csuklótokon).

Kövessétek nyomon az eseményeket!!!

https://www.facebook.com/istvan.bolvari.3

https://batornyilas-zarandoklat.blogspot.com/

https://zarandoklat-batornyilasert-es-gyermekeink-jovojeert.webnode.hu/esemenyek-informaciok/

2020. január 22.

Egy éppen olyan nap, mint a többi.

Mégis, mintha számunkra is - minden megváltozott volna ezen a napon.

Bátor eltüntetésének napján.

Bátor... Sokat mondó név. BátorNyilas. Ez pedig mindenképpen az.

A Magyar Szívnek nagyon sokat mond...

Vajon hány bátor szereplője van ennek a XXI. századi történetnek? Hány BÁTOR magyar él még e honban?

Ezen a napon - január 22.-én, a Magyar Kultúra Napján -a hatalmat bitorló rendszernek már lélekben elszegényedett szolgálóiként - a rennőrség, fegyveres készenléti egységgel "felszerelkezve" elindult egy nemlétező, kecskeméti illetőségű anya nemlétező gyermekéért Dusnokra, Bolvári Istvánhoz és Hodován Ágneshez, hogy ebben a nemlétező ügyben velük szemben eljárjanak.

Bizonyára rettentően veszélyesnek tűnhetett az alig ötven kilónyi édesanya és 4,5 hónapos, szoptatós gyermeke, és a fiatal és szelíd, de határozott ács édesapa, hiszen a több tucatnyi fegyveres személy, a biztonság kedvéért még két autónyi földdel is felkészült arra az esetre - úttorlasznak leöntve -, ha netalán a fiatalok "szökni" próbálnának.

A "szervek" biztosan saját mentalitásuk szerint gondolkodtak a gyerekekről - hiszen azok még mindhárman egy ötvenes anya számára -, s magukból kiindulva igyekeztek minden eshetőséggel számolni.

Lehet, hogy ők hasonló esetben nem a szülők higgadtságával és tisztességével reagáltak volna sajátjukhoz hasonló beavatkozás esetén? Lehetséges...

Mindenesetre rendkívül veszélyesnek ítéltek meg ezt a kis családot.

Olyan családot, akik külföldi "jólétüket" hazájukra cserélték, felhagyva a svájci bolhapiacok csábító és felszínes kikapcsolódásával. Magyar Honban, szülőföldükön szerettek volna szeretetben élni, természetes módon, ahogyan szkíta eleink évezredekig tették: Szabadon, nem támaszkodva a jelenkori társadalmi berendezkedés "gondoskodó" rendszerére, hanem hitben és tisztán mind lélekben, mint testük táplálásában, függetlenül élni.

Valahogy nem érezték oly csábítónak azt a jövőképet, amit ma egy születendő gyermeknek e "gondoskodó" világrendszer nyújtani kíván: mértéktelen fogyasztását a bóvlinak - minden szinten.

Gondolták, megkérdezik a rendszert, milyen céllal szeretnék az anyakönyvezését a gyermeknek végrehajtani?

A "rendszer" nagyon megneheztelt a kérdésért...

S mintha a világ csak 60 éve állna, mindent tüstént ellenőrzésük alá kívántak vonni a kis szerád életében!

Pedig embergyermekek születtek évezredek óta!

Hogyhogy nem tudták azt, hogy ahhoz, hogy életben maradjanak, szükségük van adószámra, tajra, tőzsdei regisztrációs értékre, kötvényszámra és arra, hogy egyszerű humán erőforrási minőségében értéket kaphasson! Hiszen ma mindenkinek ez az álma!

Vagy mégsem? Tud róla egyáltalán?

No de térjünk vissza Ágnes és István életéhez.

Odáig ment ez a "gondoskodó" rendszer, hogy az anyatermészet rendjével szemben saját szabályaikat előbbrevalónak ítélve, megfosztották a kisdedet attól, hogy szerető és gondoskodó szüleinek meleg fészkében tölthesse napjait.

A család érdeklődésére a bajai gyámhivatal nagy emberségű munkatársai úgy nyilatkoztak, hogy náluk bolvári ügy nincs...

A gyerekek alig találtak hivatalos személyt, aki föl merné vállalni, hogy akár egy egyszerű közjegyzői nyilatkozatot kiadjon arról, amit ők állítanak, - hogy BátorNyilas az Ő gyermekük.

Viszont ilyen irat nélkül, egy egyszerű megkeresésére választ ne is reméljenek az adófizetői forintokból jóllakatott hivatalnoki székből...

Fölmerült a kérdés ezekben a hetekben nagyon sokszor a jóérzésű emberekben:

Árnyék hatalmak, árnyék intézményrendszerének elbutult, nemtelen emberek által hozott törvények szolgálóivá aljasodott ügyintézők sokasága ül a hivatalokban?

Vagy netalán vannak köztük valóban BÁTOR magyar emberek is?

Tiszta szívűek?

Szeretnénk azt hinni, hogy vannak. S hogy csak azok vannak.

Bátrak, önmagukat és lelkiismeretüket felvállalók. Olyanok, akik képesek kilépni a komfortzónájukból, és emberként mérni föl a helyzetet.

Hogy olyan családanyák és családapák vannak ebben az Országban, akik egy ilyen égbekiáltó gyarló és gyáva, hatalmaskodó intézkedést ha észlel, felemeli fejét, s anyaoroszlánként védelmezi a kisdedet, mintha sajátja lenne...

Utópia?

Nem tudjuk. De hisszük, hogy ebben a Hazában a Szabadság hősei éltek, s haltak.

S így március idusának közeledtével talán 1848. óta nem voltak annyira időszerűek Petőfi sorai, mint ezekben a hetekben:

"Sehonnai bitang ember, ki most ha kell - halni nem mer?!

Kinek drágább rongy élete, mint a HAZA becsülete?"

Tudjuk, hogy rengeteg a sehonnai bitang ember ebben az országban, magyarország -ban.

De vajon a Magyarok Országában, hányan vannak?

Vajon Vörösmarty szavaira hogyan tudna ma válaszolni mindaz, aki ezt az ügyet szívében mérlegre teszi?

"Ez a' föld, melyen annyiszor
Apáid' vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a' hõs
Árpádnak hadai,
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! Itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e' hazán!...

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hû kebel
Szakadt meg a' honért.

Az nem lehet, hogy ész, erõ,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt. ..."

Ismerős sorok, nemde?

De vajon értjük-e még? Éljük-e még? 
Vagy a gender bedarálta maradék tartásunkat is, magyarok?

Sok-sok gondolat kavarog az emberek szívében, elméjében...
Nem kevesebb fogratja gyomraikat is.
És most itt áll egy fiatal pár egy szabadnak született gyermekkel, és embertársaik már ostobaságukban azt sem veszik észre, hogy míg a kutyáikat biztosnági övvel kötik az autójukba - pótcselekvésként, addig egy elfogadható ok nélkül szüleinek szeretetétől megfosztott gyermekért nem mernek kiállni, hanem gyáván fejet hajtanak, mintha nem is tudnának az esetről...

Vagy mintha a fiatalok ellen felhozott, acsarkodó és ostoba vádak hangoztatásában élnék ki korlátolttá süllyedt gondolataik maradékát...

Ági és István, barátaik segítségével és a Magyarok Istenének oltalmában útra kelnek.

Végig akarják gondolni - vajon kinek is lehetett igaza?

Hiszenk még a Világban, és a jóságban. A belátásban. A tiszta szívben.
Így mérlegre teszik lelküket, igazukat - Önöket is gondolkodásra hívva.

Mi velük leszünk.
Gyermekeinkért - azt hiszem -, érdemes lenne letenni mindenkinek erre az időre a mások által kezébe nyomott fegyvert!
S együtt kellene zarándokoljunk lelkünk mélységeibe, keresve az IGAZSÁGot.
Hátha együtt könnyebben rálelünk a silányodó világunk zajától visszavonulva!

Kérjük, kövessék nyomon minden este bejegyzéseinket, s találjunk válaszokat együtt kérdéseinkre!

A Bolvári szerád Barátai

L.É.

(AranyGriff Szakrális Műhely,
PÍ-kör)